MÁSODIK JELENET
(Szoba Júlia lakosztályában.)
Recitativo
JÚLIA
Itt vagyok ünnepi díszben…
|
Itt vagyok felékesítve,
|
akár egy áldozat az oltáron…
|
Óh! Bárcsak az oltár elé
hullhatnék,
|
ahogyan egy áldozat!
|
Ó, esküvői fáklyák, mily
gyűlöletesek,
|
mily végzetesek vagytok számomra!
|
Legyetek, jaj, legyetek ti a
temetési
|
fáklyáim!
|
Úgy égek… A láng, a tűz
|
teljesen elemészt.
|
(Az
ablakhoz lép, majd visszafordul.)
Enyhülést
a szellőktől hiába várok.
|
Hol vagy, Rómeó?
|
Melyik tájékon járhatsz?
|
Hová, hová küldhetem
sóhajaimat utánad?
|
Ária
Ó, mennyit, de mennyit könyörgök
|
az Éghez éretted sírva!
|
Mily nagy lázban várok rád,
|
s vágyamban csalatkoznom kell.
|
A Nap sugarában mintha
|
a te arcodat látnám ragyogni!
|
A körülöttem susogó szellőben
|
mintha a te sóhajodat hallanám!
|
(Búsan
leül.
Belép
Lőrinc.)
Recitativo
LŐRINC
Itt a kedvező pillanat!
|
Fel kell készítenem a szívét
|
a nem várt örömre.
|
Júlia!
|
(Júlia a
karjaiba siet.)
JÚLIA
Lőrinc!
|
LŐRINC
Nyugodj meg!
|
|
JÚLIA
Rövidesen megnyugszom ,
végleg megnyugszom.
|
Lassacskán végemet járom,
|
elemészt a bánat.
|
Ha még egyszer
|
viszontláthatnám Rómeót…
|
Rómeó tudná visszatartani
|
menekülő lelkemet.
|
LŐRINC
Légy erős, Júlia!
|
Ő itt van Veronában…
|
JÚLIA
Ó, Egek! És még nem hoztad elém?
|
|
LŐRINC
Kibírná szíved a váratlan örömöt?
|
JÚLIA
Inkább, mint a bánatomat.
|
LŐRINC
Akkor készülj fel a találkozásra:
|
Ide vezettem a titkos járaton át,
|
amelyikről csak mi tudunk.
|
(Egy
titkos ajtón át belép Rómeó.)
Recitativo
|
|
RÓMEÓ
(Júlia
karjaiba siet)
Ah! Én Júliám!
|
JÚLIA
Ah! Rómeó!
|
LŐRINC
Halkan beszélj!
|
(Lőrinc
távozik.)
JÚLIA
(gyöngéd
örömmel)
|
Újra látlak, óh, mekkora öröm!
Igen, végre viszontlátlak!
|
|
RÓMEÓ
Óh, Júliám,
|
így kell viszontlássalak?
|
JÚLIA
Reményvesztetten,
betegen, erőtlenül,
|
látod, a sír szélén...
|
És te, hogyan térsz vissza?
|
|
RÓMEÓ
Boldogtalanul, mint te, és az
élettől
|
megfáradtan,
komoran és borúsan,
|
mosolyod nem
|
adhatott vigaszt.
|
Eljöttem, készen a halálra, vagy
arra,
|
hogy elragadjalak az
ellenségeidtől.
|
Velem kell szöknöd.
|
JÚLIA
Megszökni? Mit beszélsz?
|
Kettős
RÓMEÓ
Igen, megszökni.
|
Nem maradt más mód számunkra
|
ebben a szörnyű szenvedésben,
|
nincs más kiút
|
ebből a kegyetlen gyötrelemből.
|
Jobb hazát,
szebb eget találunk ennél
|
bárhová is megyünk,
|
minden örömet
amit csak kíván a szívünk
megad a föld,
ahová a szerelem vezet.
|
|
JÚLIA
Ah! Rómeó!
|
Számomra a világ
|
csupán e kapukon belül létezik:
|
igen, számomra a világ
|
e kapukon belül létezik.
|
Itt olyan hatalom köti meg a
kezemet,
|
mely erősebb, mint a szerelem.
|
Az Ég csupán lelkemnek engedi,
|
hogy veled tartson!
|
RÓMEÓ
Mit hallok? Miféle hatalom lenne
|
számodra erősebb a szerelemnél?
|
JÚLIA
A kötelesség, a törvény, a
becsület
|
hatalma.
|
Igen, a becsületé!
|
RÓMEÓ
Óh, kegyetlen, a becsületről
beszélsz,
|
amikor elrabolnak tőlem?
|
A törvénynek, amit közénk
állítasz,
|
éppen a szíved mond ellent.
|
De mégis: engedj a kérésemnek,
|
ha fontos neked az életem.
|
Ha még hű vagy hozzám, ó,
|
ne hallgass másra, csak
szerelmünkre!
|
JÚLIA
Mi többet kérhetsz még tőlem,
hiszen
|
szívemet és életemet már neked
adtam?
|
Engedj legalább egyetlen szót
szólnom atyámmal!
|
Meghalok, ha nem leszel az enyém,
|
ha minden reményemet elrabolják,
|
de te is tartozol nekem:
|
szívedet kell feláldoznod!
|
|
RÓMEÓ
Óh, te kegyetlen, kérlek!
|
Engedj a könyörgésemnek:
|
ha még hű vagy hozzám,
|
csak szerelmünkre hallgass!
|
(A távolból ünnepi zene
hallatszik.)
RÓMEÓ
Hallod ezt a zenét?
|
Már virágdíszben vár reád
|
a gyászos oltár.
|
JÚLIA
Menekülj innen!
|
RÓMEÓ
Nem, veled maradok.
JÚLIA
|
Jaj lesz, ha atyám itt talál!
|
|
RÓMEÓ
Vagy öljön meg,
|
vagy holtan rogyjon lábad elé.
|
JÚLIA
Ah, Rómeó!
|
RÓMEÓ
Hiába kérsz!
|
JÚLIA
Ah, Rómeó!
|
RÓMEÓ
Nem, hiába is kérsz!
|
JÚLIA
Jaj, könyörülj magadon és rajtam!
|
|
RÓMEÓ
Ah, Júliám!
|
Jöjj, bennem leld nyugtodat!
|
Ó, a mindenem te vagy,
|
a menyasszonyom vagy;
|
Ez a perc, ha elvesztegetjük,
|
nem adatik meg számunkra többé!
|
A te kezedben van a sorsom,
|
az életem, a halálom…
|
Óh, nem!
Te nem szeretsz úgy, mint én téged
|
ah, nem könyörülsz rajtam!
|
JÚLIA
Csillapodj, csak egy pillanatra;
|
csillapítson fájdalmam,
a rettegésem,
|
elvesztünk, végünk van,
|
ha a szerelem egészen elvakít!
|
Kíméld meg ezt a szívet a még
nagyobb
|
fájdalomtól és a félelemtől!
|
Csak azért élek még,
|
mert szeretlek,
|
s a szerelem csak velem együtt hal
meg.
|
RÓMEÓ
Jöjj!
|
JÚLIA
Rómeó, csillapodj!
|
RÓMEÓ
Nincs benned irgalom!
|
JÚLIA
Csillapodj!
|
RÓMEÓ
Nem, szívtelen, nem szánsz meg!
|
JÚLIA
Ah! Én Rómeóm!
|
Csillapodj csak egy pillanatra!
|
Csillapítson fájdalmam, a
rettegésem.
|
RÓMEÓ
Jöjj, lelj nyugtot bennem!
|
(Júlia
könyörgésére Rómeó távozik a
rejtekajtón
keresztül.
Júlia
rettegve kimegy egy másik ajtón.)
HARMADIK JELENET
(Belső átrium Capellio palotájában)
CAPULETEK
Boldog, örömet hozó éjjel
|
követi a bánatos napokat.
|
Elcsitul a harag, pihennek a fegyverek,
|
ahol Hymen lakodalmi fáklyákat gyújt.
|
Ahová Ámor mosolyog,
|
ott öröm és boldogság honol.
|
Ünnepeljük tánccal és dallal
|
e fényes, boldog nászt!
|
Igen, e ritka pillanat öröme
|
adjon vigaszt a sok szenvedésre,
|
e falak közé ne köszöntsenek többet
|
borús gondolatok!
|
(Felmennek a lépcsőn és eltűnnek a
galérián.
Rómeó guelf álruhában jön sietve, Lorenzo követi.)
Recitativo
LŐRINC
Állj meg, az istenért,
ne menj tovább!
|
Guelf álruhád aligha rejt el!
|
RÓMEÓ
Mit bánom a veszélyt, mikor vetélytársam
|
közeleg elragadni
szerelmesemet!
|
De abból nem lesz semmi,
esküszöm!
|
LŐRINC
Óh, jaj!
Talán már oda van minden remény!
|
RÓMEÓ
Egy még maradt! Halld!
|
Az éj leple alatt,
guelf álruhában,
|
vagy ezer ghibellin fegyveres
jön Veronába.
|
LŐRINC
Egek!
|
RÓMEÓ
Váratlanul lecsapnak az ellenségre,
|
és így félbeszakad az esküvő.
|
LŐRINC
Gyászos éjszaka!
|
És e vérontásban a cinkosoddá
|
kívánsz tenni?!
|
Árulója legyek ennek a családnak?
|
|
RÓMEÓ
Rendben, hát leplezz le,
|
és mentsd meg így a riválisomat!
|
(Bentről nagy hangzavar
hallatszik,
trombiták harsannak, kiáltások
zengenek,
a vendégek rémülten rohannak fel s
alá a galérián)
|
|
LŐRINC
Mi ez a hangzavar?
|
CAPULETEK
(bentről)
A Montague-k!
|
RÓMEÓ
Micsoda öröm!
|
CAPULETEK
(a galérián)
Fegyverbe! Fegyverbe!
|
LŐRINC
Menekülj! Eredj!
RÓMEÓ
Reszkess, Tybalt,
|
sietek már, hogy bosszút álljak!
|
LŐRINC
Hallgass!
RÓMEÓ
Ez a trombitaszó…
LŐRINC
Emberek jönnek!
RÓMEÓ
|
… riválisom gyászindulója!
Meghal!
Ah! Meghal!
LŐRINC
|
Csitulj!
Mindenfelől
emberek közelegnek! Mind fegyverben!
Ah! Menekülj!Menj!
|
Könyörgöm, menekülj!
|
–
CAPULETEK
Ah!
Ki ment meg minket?!
Óh, egek, ki segít most rajtunk?
Fegyverbe! Fegyverbe!
|
(Rómeó sebesen távozik,
Lőrinc követi.
Júlia jön le a galériáról.)
Cavatina
JÚLIA
Elcsitult a zaj,
|
csönd van
e falak között.
|
Hálát adok a sorsnak, ah,
|
hogy még szabad lehetek!
|
De rokonaim talán
ledöfték szerelmemet,
|
s most holtan hever,
vérébe fagyottan!
|
Talán… Jaj, megdermedek!
|
Mily forróság önti el szívemet!
|
Ah! Rómeóért esdek az Éghez,
|
a Sorshoz, a Szerelemhez!
|
|
(Belép Rómeó)
|
RÓMEÓ
Júlia!
|
JÚLIA
Jaj nekem! Kit látok?!
|
RÓMEÓ
A te Rómeódat. Ne félj!
|
JÚLIA
Boldogtalan, még idemerészkedsz?!
|
RÓMEÓ
Visszajöttem, hogy megszabadítsalak és
|
boldoggá tegyelek. Jer velem!
|
JÚLIA
Óh, de hová, hogyan?
|
RÓMEÓ
Csak gyere!
|
JÚLIA
Vesztünkbe viszel.
|
RÓMEÓ
Júlia!
|
JÚLIA
Ó, gyere, gyere!
|
RÓMEÓ
Hová? Nem, ó, nem!
|
RÓMEÓ
Gyere!
Hűségesküdre kérlek,
|
hogy jöjj velem!
|
CAPULETEK
(bentről)
Vesszenek a Montague-k!
Halál rájuk!
|
JÚLIA
Ah! Hagyj!
Jönnek már felénk!
RÓMEÓ
|
Ezzel a karddal nyitok utat neked
|
a barbárok között!
(Megával vinné Júliát,
mikor Capellio, Tybalt és fegyveresek lépnek be egyik
oldalról,
Lőrinc a másikról.)
|
CAPELLIO
Megállni!
TYBALT
Kit látok?
|
A hitvány, ellenséges követ!
|
LŐRINC
(magában)
(Egek!)
|
JÚLIA
Ah!
LŐRINC
(Elveszett a szerencsétlen!)
RÓMEÓ
Óh, elönt a düh!
JÚLIA
Rettegek!
|
CAPELLIO
Fegyveresen e lakosztályban?!
|
|
TYBALT
És álruhában!
Miféle újabb fondorlatra
|
vetemedtél, gyalázatos?
|
Katonák, ide!
|
JÚLIA
Megálljatok!
|
Atyám, uram, irgalmazz!
|
|
CAPELLIO
Hordd el magad!
JÚLIA
Irgalom!
|
RÓMEÓ
Elönt a düh!
|
TYBALT
És te, te mit gondolsz
a csalóról?
|
CAPELLIO
Júlia!
|
TYBALT
Nincs válasz?
Reszketsz? Zavarban vagy?
|
JÚLIA
(Nagy Ég, hogy rettegek!)
|
TYBALT
(Rómeóhoz)
S te gazfickó, ki vagy?
|
RÓMEÓ
Én vagyok…
JÚLIA
Óh, ne! Ne fedd fel magad!
|
RÓMEÓ
Én vagyok a vetélytársad!
|
|
LŐRINC
(magában)
(Meggondolatlan!)
|
RÓMEÓ
Óh, kegyetlen gyötrelem!
|
TYBALT
Vetélytárs?! Mit kell hallanom?
|
JÚLIA
Lőrinc, segíts rajtam!
|
LŐRINC
Óh! Rettentő pillanat!
|
RÓMEÓ
Jaj, most az árulója lettem!
|
JÚLIA, RÓMEÓ
Segítséget, támaszt
nyújts néki, nagy Ég!
|
Csak engem tégy
haragjuk célpontjává!
CAPELLIO, TYBALT
|
Ó, éjszaka, vond sötétbe
az égboltot,
|
fátyladdal takard el
szégyenünket!
|
LŐRINC
|
Ó, éjszaka, óh, éjszaka…
|
borzadály fátyola…
|
Jeges rémület
rohanja meg tagjaimat.
(Fegyvercsörgés hallatszik.)
MONTAGUE-K
|
(bentről)
Jövünk már! Rómeó!
|
|
TYBALT, CAPELLIO
Mi ez a kiáltozás?
RÓMEÓ
A híveim azok!
JÚLIA
|
Micsoda öröm!
|
MONTAGUE-K
(belépnek)
Ő az! Ő az!
Isten vezérelt minket hozzád!
|
Jöjj, Rómeó,
társaid melletted állnak!
CAPELLIO
|
Te vagy Rómeó, s én nem végeztem veled?!
|
TYBALT
És elmenekülsz előlem? Életben maradsz?
|
RÓMEÓ
Vérre szomjaztok, kegyetlenek?
|
Hát folyjék vér!
|
|
JÚLIA, LŐRINC
Jóságos Ég, tartsd vissza őt
ily vészes csatától;
ébressz bennük egyaránt
önvádat és könyörületet!
RÓMEÓ, TYBALT,
CAPELLIO, KÓRUS
|
Feltámadó haragunkba
a közelgető vérengzésbe
|
egész Itália belé fog remegni!
|
|
JÚLIA, RÓMEÓ
|
Ha el ragadják
minden reményünket,
|
hogy az életben valaha is
viszontlássuk egymást,
|
búcsúnk mégsem örökre szól:
|
ah, találkozunk a mennyekben!
|
TYBALT, CAPELLIO, KÓRUS
Igen, ah!
A feltámadt haragra,
|
a közelgő mészárlásra
|
mielőbb ragyogj le, óh, Nap,
|
és szaggasd szét a sötét fátylat!
|
LŐRINC
Igen, ah!
A feltámadt dühöt,
a közelgő mészárlást,
|
a kegyetlen látványt…
|
rejtsd el az Ég előtt, óh, éjszaka!
|
|
RÓMEÓ
|
Ah, Júlia! !
JÚLIA
Ah, Rómeó!
RÓMEÓ
Ég áldjon! Megbocsátok neked.
|
MÁSODIK FELVONÁS
ELSŐ JELENET
(Belső átrium Capellio palotájában.
Júlia egyedül.)
Recitativo
JÚLIA
Senki sem tért vissza…
|
Kegyetlen, fájdalmas bizonytalanság!
|
A fegyvercsörgés elhalt.
|
Csupán bizonytalan
moraj hallatszik
|
időről időre a távolból…
|
Mint az elvonult vihar szele.
|
Ki veszett oda? Ó, jaj!
Ki győzött?
|
Kit siratok először?
|
Nem mehetek ki innen…
|
tétlen toporgok,
nem tudva, mi vár rám.
|
(Belép Lőrinc.)
Lőrinc! Nos?
|
LŐRINC
Rómeó megmenekült!
|
JÚLIA
Fellélegeztem.
LŐRINC
A közeli erődön
|
rajtaütöttek az övéi…
|
Ezzelino segítségében is bízhat…
|
De te…
|
Hamarosan Tybalt
kastélyába hurcolnak,
|
hacsak most, a végveszélyben,
|
rám nem bízod magad teljes
|
elszántsággal.
JÚLIA
Mit tegyek, szólj!
|
LŐRINC
Elég bátor vagy?
|
JÚLIA
Még kérded?
|
LŐRINC
Fogd, e főzet hatalmas
erővel bír,
olyan mély álomba
|
merít, hogy halottnak
látszol majd.
|
S mert holtnak hisznek,
|
az családi sírboltba
fognak vinni…
|
JÚLIA
Óh! Mit mondasz?
Oda, hol bátyám fekszik,
|
akit Rómeó sebzett halálra?
|
Feltámadna, hogy megbüntessen
bűnömért!
|
|
LŐRINC
Téged felébreszteni
ott leszünk:
|
kedvesed és én.
Ne aggódj!
|
Kettős
Reszketsz. Meghátrálsz…
|
|
Ó, Istenem!
|
A haláltól nem félek, tudod,
|
hiszen folyton azért könyörgök hozzád,
|
de sosem éreztem még
ilyen borzadást,
|
amilyen most tört reám!
|
LŐRINC
Bízzál! Bízzál meg bennem!
|
JÚLIA
Ah! De ha tán e varázsos erejű ital…
|
LŐRINC
Elégedett leszel!
|
JÚLIA
…ha mégsem hatna úgy?
|
Kínzó kétség!
|
S ha e jeges rémületből
|
nem is ébrednék fel többé?
|
LŐRINC
Fogd hát! Röpülnek a percek,
|
atyád már közeleg!
JÚLIA
Atyám!
|
Ah, add és ments meg!
|
(Iszik.)
LŐRINC
Megmenekültél, kitartás!
|
JÚLIA
Vigyél el innen!
|
(Capellio és kísérete belép.)
CAPELLIO
Megállj!
|
Te még ébren vagy?
|
Megengedem, hogy pihenj
még egy keveset.
|
Távozz!
|
Aztán holnap hajnalban indulsz
|
a vőlegényed után.
Megértetted?
|
KÓRUS
Szegényke, telve van fájdalommal,
|
alig piheg, épphogy megáll a lábán…
|
Kedvesebben beszélj vele,
|
megöli ez a szigorúság!
|
(Capellio ismét indulásra
ösztökéli Júliát.)
JÚLIA
(síró hangon)
Ah, édesapám!
|
Nem mehetek innen
bocsánatod nélkül,
|
a sír szélén állok,
legalább ölelj meg!
|
Csituljon egyszer dühöd,
adj békét egy haldokló szívnek!
|
Hunyjon ki minden haragod
síromnál!
|
Ó, atyám, bocsáss meg
|
egy haldokló szívnek!
|
CAPELLIO
Elég ebből!
Eredj a szobádba!
|
LŐRINC
(halkan Júliához)
(Jer csak, el ne áruld magad!)
|
Atyám!
LŐRINC
(Gyere hát!)
|
CAPELLIO
Menj!
|
JÚLIA
Bocsáss meg!
CAPELLIO
Eredj a szobádba!
|
|
JÚLIA
Bocsáss meg előbb, ó, atyám!
|
KÓRUS
Lásd, haldoklik!
Fékezd haragodat!
|
JÚLIA
Óh, atyám, atyám!
Nem mehetek innen
bocsánatod nélkül,
|
stb.
|
LŐRINC
(Óh, jer velem!)
KÓRUS
Fékezd haragodat!
|
CAPELLIO
Hajnalban útnak indulsz!
(Júlia Lőrinc támogatásával
távozik.)
Recitativo
|
CAPELLIO
Hogy felzaklatott!
|
Zavart érzek a szívemben…
|
Hallgass, irgalom,
|
a gyengeség jele lennél…
|
Egyikőtök eredjen
Tybalt nyomába!
|
Ti Lőrince lépteit kémleljétek!
Gyanakszom rá.
|
Nem mehet sehová,
nem szólhat senkivel.
(Távoznak.)
|
MÁSODIK
JELENET
(A palota kertje.
Belép Rómeó.)
Recitativo
Elhagyatott a hely.
|
Lőrinc nyomát keresem.
|
A szívtelen Lőrinc!
|
Balsorsomban ő is elfeledett,
|
és szövetkezve zsarnok végzetemmel,
|
magamra hagyott szenvedéseim között.
|
Vágjunk neki!
|
Recitativo
Erre jön valaki!
|
Máris akadályba ütközöm!
|
TYBALT
|
Ki vagy te,
aki titkon járni merészelsz
|
e falak között? Hallod-e?
|
RÓMEÓ
Ne közelíts! Rád nézve végzetes lenne,
|
ha felismernél.
|
TYBALT
Felismerlek én hetyke beszédedről és a
|
veszett haragról,
mit bennem keltesz!
|
RÓMEÓ
Jól van, hát nézz rám, és rettegj!
|
|
Kettős
|
|
Te ostoba! Egyetlen kiáltásomra
|
ezrek szaladnának megbüntetni téged!
|
Ostoba!
|
Ostoba!
|
De téged az én pengém áldozatának
|
tartogatott a sors!
|
|
RÓMEÓ
Gyere csak! Megvetlek téged,
|
és kihívlak csahosaiddal együtt!
|
Megvetlek!
|
Megvetlek!
|
Bánod majd, hogy nem áll köztünk
|
az Alpok és a tenger!
|
|
TYBALT
Ellenséges isten vagy a végzet
|
elvette az eszedet….
|
RÓMEÓ
Kardra!
S téged azért
taszított ide, hogy
|
haláloddal találkozz.
TYBALT
Kardra!
RÓMEÓ, TYBALT
|
Haragvó isten vagy a végzet taszított
|
ide, hogy haláloddal találkozz.
|
Halálod vár itt rád!
|
Kardra!
|
|
(Készülnek
összecsapni.)
TYBALT
|
Várj még!
|
RÓMEÓ
Mily szomorú hangok!
KÓRUS
(A színfalak mögül)
Jaj, boldogtalan!
RÓMEÓ
Mily hangok! Nagy Isten!
TYBALT
Rettentő balsejtelem!
(Gyászmenet halad át a
galérián.)
|
KÓRUS
Oly hirtelen ragadott el a halál,
|
életed virágában!
RÓMEÓ
Gyászének ez!
|
TYBALT
Nézzük!
KÓRUS
Oly váratlanul
|
csapott le rád a kegyetlen förgeteg!
|
RÓMEÓ
Temetési fáklyák… Igen! Gyászmenet!
|
TYBALT
Megfagy bennem a vér!
|
Iszonytató, amit sejtek!
|
|
KÓRUS
Békét találjon jó lelked
oly sok fájdalom után!
Élj, ha nem az emberek között,
élj, Júlia, a mennyekben,
ah,boldogtalan!
RÓMEÓ
Ah!
TYBALT
Óh, Istenem!
RÓMEÓ
Mit hallok? Júlia!
TYBALT
Meghalt!
RÓMEÓ
Ah, kegyetlen!
TYBALT
|
Fátyol borul szememre…
|
RÓMEÓ
(felzokogva)
Ó, én Júliám! Elveszítettelek!
|
(Tybalt
és Rómeó néhány pillanatig dermedten áll.
Rómeó tér magához
előbb; kardját elhajítva Tybalt elé ugrik.)
Kettős
|
Ő halott! Ó, te nyomorult,
|
miattad ölte meg a bánat!
|
Végül ő fizetett kegyetlen
|
szíved hajlíthatatlanságáért!
|
TYBALT
Ah! Vigasztalanabb vagyok én nálad,
|
jobban lesújt a fájdalom.
|
Jaj, a szerelem, mint halálos bűn
|
vádolja szívemet!
|
RÓMEÓ
Miattad ölte meg a bánat!
|
TYBALT
Vigasztalanabb vagyok nálad. stb.
|
RÓMEÓ
Most boldog vagy.
Szúrj le, ah,
szúrj le
egy kétségbeesett embert…
Feltárom keblemet
csapásodnak.
E pillanatban
a legnagyobb jótétemény
a halál lenne énnekem!
TYBALT
Élj csak, élj, te szánalomraméltó,
téged legalább
nem gyötör önvád,
ah, ha te nem vetsz véget életemnek,
a fájdalom öl meg.
|
HARMADIK JELENET
A Capuletek
sírboltjánál.
Rómeó érkezik
követőivel.
MONTAGUE-K KARA
Megérkeztünk.
|
Ah! Adja az Ég,
hogy ne legyen számodra
|
elviselhetetlen szomorúság belépned…
|
a reménytelenség sivár honába!
|
Recitativo
RÓMEÓ
|
Ím, itt a sírbolt!
|
(A sírhoz lép.)
Még mindig teleszórva virágokkal,
|
s könnyekkel itatva…
|
Fogadd az enyéimet is… a legmélyebb
|
fájdalomból és keserűségből fakadnak.
|
MONTAGUE-K
Urunk, nyugodj meg!
RÓMEÓ
Hamarosan
|
a könnyeknél nagyobb
áldozatot nyújtok neked.
|
MONTAGUE-K
Túl sok lesz már a fájdalomból!
|
|
RÓMEÓ
Ó, te, sírbolt mélyen sötétlő homálya,
|
engedj egy pillanatra,
|
engedj a Nap sugarának, és mutasd meg
|
nekem egy percre zsákmányodat!
|
(követőihez)
Nyissátok fel a sírját,
|
hadd lássam viszont!
|
(A Muntague-k
felfeszítik a sírfedelet,
Júlia láthatóvá válik.
Rómeó oda siet hozzá,
a sírás fojtogatja.)
Ó, Júlia! Én Júliám!
|
Te vagy. Téged látlak!
Megleltelek újra!
|
Nem vagy halott,
alszol csupán, s arra
|
vársz, hogy felébresszen
a te Rómeód!
|
Ébredj, kedvesem,
sóhajtásom keltsen!
|
Rómeód szólít,
ébredj, szerelmem!
|
MONTAGUE-K
Boldogtalan, csak képzelődsz!
Jer innen!
|
Veszélyes tovább késlekednünk!
|
Recitativo
RÓMEÓ
Hagyjatok még pár pillanatig itt!
|
|
A fájdalom csak a sírra
|
bízhatja titkait.
|
MONTAGUE-K
Itt hagyni magadra e nagy-nagy bánatban?
|
Megszakadna a szívünk…
|
RÓMEÓ
Távozzatok, így akarom!
|
MONTAGUE-K
Összetöröd a szívünket.
|
(Visszavonulnak.)
Recitativo
RÓMEÓ
Egyedül te, Júliám,
|
egyedül te hallasz engem!
|
Ó, csalfa ábránd! A hűlt tetem
|
hangomat nem hallja meg.
|
Magamra maradtam a Földön!
|
|
Ária
|
|
Ó, te áldott lélek,
|
ki már a mennyekbe emelkedtél,
|
tekints vissza rám,
és végy magadhoz!
|
Így elfeledned,
így magamra hagynod
nem lehet, áldott lélek!
|
Áldnem feledkezhetsz meg
|
rólam nagy bánatomban!
|
|
Recitativo
|
Ó, én utolsó reményem,
te, halálos méreg,
|
nem válunk el többé,
ajkamra jöjj!
|
(Kiissza a mérget.)
|
Fogadjátok be utolsó sóhajomat,
|
ellenségeim sírjai!
|
|
JÚLIA
(A sírból kelve)
|
Ah!
|
RÓMEÓ
Sóhajtás?
|
JÚLIA
(gyönge hangon)
Rómeó…
|
RÓMEÓ
Ez az ő hangja!
|
JÚLIA
Rómeó!
|
RÓMEÓ
Engem szólít! Máris hív kebelére!
(Júlia kikel a sírból.)
|
Egek! Kit látok?!
|
JÚLIA
Rómeó!
|
RÓMEÓ
Júlia! Istenem!
JÚLIA
Te vagy?
|
RÓMEÓ
Te élsz?
JÚLIA
|
Felkeltem,
hogy többé el se hagyjalak,
|
szerelmem!
|
Halálom csak színjáték volt!
|
RÓMEÓ
Mit beszélsz?
|
JÚLIA
Nem tudtad? Nem találkoztál Lőrinccel?
|
RÓMEÓ
Nem láttam senkit,
nem tudtam semmit,
|
jaj, csak azt, hogy meghaltál,
|
s hogy ide hoztak… Ah, szerencsétlen!
|
JÚLIA
Nos, mit számít már ez!
|
Melletted vagyok végre!
|
Ölelésünk minden fájdalmat feledtet!
|
Menjünk!
|
RÓMEÓ
Nekem itt kell maradnom, mindörökre itt.
|
JÚLIA
|
Mit jelentsen ez? Beszélj!
|
Ah, beszélj, Rómeó!
RÓMEÓ
|
Már mindent tudsz.
|
(Kezébe temeti arcát.)
Kettős
|
JÚLIA
Ah! Mit tettél, kegyetlen?!
|
RÓMEÓ
A közeledben akartam meghalni.
|
JÚLIA
De csak segíthet rajtad valaki!
|
RÓMEÓ
Hagyd, hiába!
|
JÚLIA
Jaj, kegyetlen végzet!
|
RÓMEÓ
A zord halál már bennem jár.
|
JÚLIA
Bárcsak veled együtt állhatnék elé!
|
Add a kardod!
RÓMEÓ
Ó, nem! Soha!
|
JÚLIA
Mérget!
|
RÓMEÓ
Kiittam már.
|
Te élj, s néha-néha jöjj sírkövemhez
|
egy-egy
könycseppett hullatni.
JÚLIA
|
Kegyetlen Ég, mielőtt ő meghalna,
|
vedd el az én életemet!
|
RÓMEÓ
Te élj, s néha-néha hullass könnyet… stb.
|
Júlia, szoríts kebledre!
|
Már alig látlak.
|
JÚLIA
(sírva)
S én most térek vissza az életbe,
|
midőn halnod kell!
RÓMEÓ
|
Hagyd ezt! Ha kínban kell látnom,
|
még keservesebb lesz gyötrelmem!
|
Nem látlak többé… Szólj még…
|
JÚLIA
Ah, Rómeóm!
|
RÓMEÓ
Egyetlen szót még! Emlékezz szerelmünkre!
|
JÚLIA
Ne hagyj itt! Pihenj meg szívemen!
|
RÓMEÓ
Emlékezz, emlékezz szerelmünkre!
|
JÚLIA
Ne hagyj még itt!
|
RÓMEÓ
Júlia! Elhagy már az erőm! Ah!
|
JÚLIA
Figyelj rám!
|
RÓMEÓ
Isten veled! Ah! Júli...
(Meghal.)
|
|
JÚLIA
Meghalt! Istenem!
(Rómeó holttestére
zuhan.)
|
|
MONTAGUE-K
(Belépnek)
Rómeó! Rómeó!
|
(Capellio, Lőrinc és
Capuletek sietnek be.
Lőrinc a fiatalok
teteméhez szalad.)
CAPELLIO
Utánuk gyorsan!
|
LŐRINC, MONTAGUE-K
Egek!
LŐRINC
Mindkettő halott!
|
MONTAGUE-K, CAPULETEK
Kegyetlen végzet!
|
LŐRINC, MONTAGUE-K, CAPULETEK
Lássad!
|
CAPELLIO
De ki volt a gyilkosuk?
|
LŐRINC, MONTAGUE-K
Te magad, szívtelen
VÉGE
Csákovics Lajos nyersfordítása
|
|
|
