Én ugyan nem ismerek személyesen egyet sem, de munkakapcsolatban álltam eggyel: az öreg Massimiliano Moort kereszteltem el így a Haramiák című Verdi-opera fordításakor.
Szóljon az ő gyötrelmeit ecsetelő ária Rubén Amoretti torkából!
MIKSA
Jött egy férfi...Több hónapja ennek...
mondta: Károly fiam halni látta.
Összerogytam, – hogy halottnak hittek –
úgy lesújtott a váratlan gyász.
Végül aztán koporsóba tettek.
Észre térve nyöszörgök és zörgök...
így Ferencem felhajtja a leplet.
„Hát te?!“ – kiáltja – „Te még élni vágysz?!“
És a szörnyű koporsót lefödve
itt, e rémséges börtönbe hoztak.
„Rajta, dobjátok bátran a földre!
Úgyis vége!“ Ferenc így kiált.
Sírva kérleltem őt, itt ne hagyjon.
Meg se hallgatva szóm eltaszított;
s akkor láttam:... kezétől kell halnom...
kezétől kell meghalnom,
mely e sírba... e börtönbe zár!
A hálátlan gyermek kezétől kell halnom,
kezétől kell halnom,
mely e szörnyű, mely e rettentő börtönbe zárt!
A gyermekem börtönbe zárt!
(Elájul.)
