2011. december 13., kedd

A Magyar Operaénekesek Egyesületének kiáltványa

A hírekben olvasván a kiváltó okokat, sajnos e mellett nem lehet szó nélkül elmenni:


A Magyar Operaénekesek Egyesületének kiáltványa 

Kritikus időket él Európa, nemzetünk és a művésztársadalom. Most, amikor a fenntartható fejlődés manővereinek hálójában a mindennapi lét fenntartásának erkölcsi és emberi kérdései maradnak megválaszolatlanul, minden művészi alkotóközösségnek meg kell szólalni. A válság oka a pénztelenség. A pénztelenség oka pedig a válság. Lehet, hogy mégis nyereségesek döntenek életünk fölött? A kultúra, művészet, az oktatás és az egészségügy az intenzív osztályra került, de ott is csak addig élhet amíg vagyont és kényelmet nem veszélyeztet. Létező az lesz, akinek létezése kifizetődik. A Magyar Operaénekesek Egyesülete felszólítja tagságát, az Operaházban alkalmazottként, és hazai vendégművészként közreműködő énekeseket, illetve az alkotóművészi közösségeket, hogy emeljék fel szavukat az ember művelésére és gyógyítására szentelt intézmények elsorvasztása ellen. A Magyar Operaénekesek Egyesülete leszögezi, hogy a Magyar Állami Operaháznak a kárpát-medencei magyarság első számú dalszínházának énekművészi közössége, példaértékű múltjával, tehetséggel betöltött jelenével és ígéretes utánpótlásával együtt a magyar nemzet kulturális közkincsét képezi. Mindaz aki eme vagyon szétszórását, a társulat felszámolását, művészi műhelyeinek lebontását tervezi, illetve ennek végrehajtásában segédkezik, súlyos bűnt követ el, és lelkiismereti felelősséggel tartozik önmaga és embertársai előtt. A Magyar Operaénekesek Egyesülete kijelenti, hogy a Magyar Állami Operaház énekeseinek elsőrendű felelőssége van a magyar operajátszás jelenének és jövőjének mindenkori, naprakész meghatározásában. Kérjük a Magyar Állami Operaház vezetését, hogy befolyását latba vetve, megbízatásával élve minden erejével óvja meg a társulatot az egzisztenciális ellehetetlenülés, és az emberi méltánytalanság mindennemű formájától, és kezdjen alkotó, megoldáskereső párbeszédet a Magyar Operaénekesek Egyesületének választott képviseletével a magyar operajátszás országos helyzetéről és jövőjéről. 

Köszönettel: 
a Magyar Operaénekesek Egyesülete elnöksége 



Az Országos Sajtószolgálattól átvéve

Attila, az elpusztíthatatlan

A YouTube számtalan csodája között akadtam rá erre a ritkaságra, Verdi Attilájának 1972-es margitszigeti előadásának felvételére. Nemcsak a karmester, Lamberto Gardelli, a fiatal Marton Éva és az ifjú Gregor József miatt érdekes ez a felvétel. Itt még "B" nélkül énekel a pályakezdő Nagy János egy kis szerepet, színpadon láthatók-hallhatók Kónya Lajos és Bódy József, s a hatalmas színpad -a manapság törpévé nyomorított, vastraverzes, kellemetlen megjelenéshez képest - még fáktól ölelt óriási játéktérként pompázik sok-sok szereplővel, lovakkal, hatalmas díszletelemekkel...
És van még egy külön érdekessége ennek az előadásnak, ami csak az utolsó percekben derülne ki, de én már most lelövöm a poént: a mi Attilánk nem hal meg a darab végén! Se orrvérzés, se méreg nem viszi sírba, de még csak Odabella pengéje sem döfi át, ahogyan az az eredeti darabban meg vagyon írva. Sőt! Attila az, aki kardját indulatosan Odabella ágyékának szegzi, s ettől a nő döbbenten hanyatlik a földre. Hunniában mégsem ölheti meg egy kezdő énekesnő a világhódító hadvezért! Még a pártállami idők kellős közepén sem...



A szöveg nyersfordítása