2011. április 26., kedd

Verdi – Maffei: HARAMIÁK

HARAMIÁK

Opera négy felvonásban

Zenéjét szerezte: Giuseppe Verdi

Friedrich Schiller drámája nyomán

Szövegét írta: Andrea Maffei
Fordította: Csákovics Lajos

SZEREPLŐK:

az öreg MOOR MIKSA gróf…………………..basszus
KÁROLY, a gróf idősebb fia…………………tenor
FERENC, a gróf ifjabb fia…………………….bariton
AMÁLIA, a gróf árva unokahúga…………..szoprán
ÁRMIN, a család főudvarmestere…………..tenor
ROLLER, Károly pajtása……………………..tenor
MÓZER, lelkész………………………………basszus

Megtéved ifjak, majd haramiák
nők, gyermekek, szolgák

Játszódik Németországban a XVIII. század elején, körülbelül 3 év alatt



ELSŐ  FELVONÁS

1. kép

Fogadó Szászország határán.
Károly elmélyülten olvas egy könyvet.


JELENET és ÁRIA

KÁROLY
Hogyha olvasom Plutarkhoszt,
felforr a vérem:
elpuhult korban élek!
Ó, bárcsak égne lángotok
harcos ősök bátor lelke,
bárcsak lelkembe
jutna még egy szikra,
sanyargatott hazámat
megváltaná e kar!
Athén, meg Spárta,
nyomába sem érne tán
német hazámnak!

HANGOK
(kintről)
Útonállók! Útonállók!
Fütyülnek rátok!
Jobba kard, a balba sör,
banditának ennyi köll!
Jobba kard, a balba ser,
banditának ennyi kell!

KÁROLY
Ezekkel élek együtt...
Milyen förtelmes csürhe!
Jó atyám, meddig várjak bocsánatra tőled?
Végre megtérni hozzád, s itt hagyni őket!

Kastélyunk áldott völgye,
zöldellő erdők földje,
hol ifjú szívem boldog volt,
tehozzád, tehozzád űz a vágy!
Amáliám, te drága,
karodba vágyom vágyva!
Ó! Hadd éljem véled újra át
szerelmünk elvesztett, szép hajnalát!
Hadd éljem újra melletted át,
hadd éljem véled újra át
szerelmünk hajnalát!
Szerelmünk édes, szép korszakát!
Szerelmünk édes, szép korszakát!
Ó, hadd éljem újra át
szerelmünk boldog hajnalát!

(Roller és néhány fiatalember siet be)

ROLLER, KÓRUS
(Károlyhoz)
Végre itt van, ezt kívántad!
(Károly levelet vesz át tőlük.)
Félsz talán?

KÁROLY
Levélke áldlak!
Végre itt a bűnbocsánat!
(Kinyitja a levelet, és olvasni kezdi.)

KÓRUS
(félre)
Arca egyre jobban sápad!

KÁROLY
Szörnyű hír! Fivérem írta!

(A levelet elejtve kirohan.)

ROLLER
(Felveszi a levelet.)
Szó se róla, szép kis firka!
(Olvassa.)
“ Atyánk általam tudatja véled,
 látni sem kíván, s szívéből megvet.
 Ha hazatérnél, börtönbe vettet,
 hol kenyéren, s vízen kellene élned.”  

KÓRUS
Víz kenyérrel?  Fölséges étel!

KÁROLY
(Feldúltan visszatér.)
Nincs az emberekben lélek!
Durva kő az, semmi kétely!
Meg nem indulsz, hiába kérlek,
szikla szívű, lelketlen bálvány.
Ah, a földet és a tengert
én most egy halomba hánynám,
összezúzni minden érzéketlen embert!

KÓRUS
Csillapodj!

KÁROLY
Hol az a fegyver,
mely megöl, te durva farkas?!

KÓRUS
Itt vagyunk! Szavunkra hallgass!
Banditának senki nem kell...

KÁROLY
Méghogy én?! Micsoda ötlet?!
Fosztogatva, bújva éljünk?!

KÓRUS
Jöjj, te légy a fővezérünk!

KÁROLY
Azt se bánom! Vezetem őket!

KÓRUS
Úgy lesz?

KÁROLY
Úgy lesz. Mellém szegődtök?

KÓRUS
(Kardot rántanak.)
Éljen, éljen ő, a főnök!

KÁROLY
Én e hitvány földi léten
vérbe’ gázolva bosszút állok,
félve retteg a sok-sok álnok,
egy sem állhat ellenünk!
Bosszút esküdj itt ma nékem:
semmi nem tart vissza téged,
bármi várjon: halál, vagy élet,
egy a sorsunk, mi egyek leszünk!

KÓRUS
Bármi várjon, halál, vagy élet,
egy a sorsunk, mi egyek leszünk!

KÁROLY
E kardra esküszöm!

KÓRUS
Mi rád fölesküszünk!

KÁROLY
E kardra esküszöm!

KÓRUS
Mi rád fölesküszünk!

KÁROLY
E kardra én megesküszöm!
Megesküszöm!
Halál, vagy élet, mi mind fölesküszünk!
KÓRUS
Fölesküszünk!
Halál, vagy élet, mi rád fölesküszünk!

Életünket ím, kezedbe adjuk mind!
Halld hát!
Életünket ím, kezedbe adjuk mind!
Halld hát!
Életünket ím, kezedbe adjuk mind!

KÁROLY
Én e hitvány földi léten
vérbe’ gázolva bosszút állok,
félve retteg a sok-sok álnok,
egy sem állhat ellenünk!
Bosszút esküdj itt ma nékem:
semmi nem tart vissza téged,
bármi várjon: halál, vagy élet,
egy a sorsunk, mi egyek leszünk!

KÓRUS
Bármi várjon, halál, vagy élet,
egy a sorsunk, mi egyek leszünk!

KÁROLY
E kardra esküszöm!

KÓRUS
Mi rád fölesküszünk!

KÁROLY
E kardra esküszöm!

KÓRUS
Mi rád fölesküszünk!

KÁROLY
E kardra én megesküszöm!

Megesküszöm!
Halál, vagy élet, mi mind fölesküszünk!
KÓRUS
Fölesküszünk:
Halál vagy élet, mi mind fölesküszünk!

Íme néked mi mind fölesküszünk!
Íme néked mi mind fölesküszünk!
Mind esküszünk!
Mind esküszünk!

Tenéked mind fölesküszünk!
KÁROLY
Mind esküszünk!

(Nagy zajjal kivonulnak.)

MÁSODIK JELENET

A Moor-kastély egyik szobája.
Moor Ferenc egyedül.

FERENC
(némi hallgatás után)
Vénség, szívedtől eltéptem végre
gyűlölt elsőszülötted!
Szánalmas hangon írt neked,
ám az írást én összetéptem,
s amit őhelyette írtam,
azt kaptad kézhez.
Gyönge szívedbe markolt.
Ez mind az átkos természet bűne!
Károly mért a bátyám;
s mért, hogy én lettem ifjabb?!
Most bosszút állok! Atyámon kezdem...
Mit vérség!  Méghogy önvád!
Csúf madárijesztők, tőlük csöppet se félek!
Munkára bátran! Tedd félre őt az útból!
Csak sápadt gyertya...
Semmi haszna, hogy égjen!
Egy szellő... eloltja.

Úgyse húzza már sokáig,
gyönge rég; segítek rajta.
Őt az ördög itt ne hagyja;
tűnjön el, tűnjön el a láb alól!
Gyönge régen, gyönge régen,
ördögadta! – egykettőre tűnjön el a láb alól,
csak tűnjön el a láb alól!
Lelkem oly gyilokra vágyik,
mely a szívbe hatolva mélyen
gyorsan öl, s nem látni mégsem,
hogy a gyilkos, hogy a gyilkosa ki volt!
Gyorsan öljön, gyorsan öljön,
de látni mégsem, ne lehessen látni mégsem,
hogy a gyilkos, hogy a gyilkos, az ki volt!
Lelkem oly gyilokra vágyik,
mely a szívbe hatolva mélyen
gyorsan öl, s nem látni mégsem,
hogy a gyilkosa ki volt,
hogy az ki volt, ki volt,
hogy a gyilkosa ki volt.

Ma sorsom legyőzöm,
elérem a célom!
Parancsom van, Ármin!

(Belép Ármin.)

ÁRMIN
Kívánsága volna?

FERENC
Mondd, hű vagy te hozzám?

ÁRMIN
A leghívebb szolga.

FERENC
No jól van, figyelj hát,
mi lesz most a dolgod!

Végy álöltözéket,
ne láthassuk arcod,
s atyámhoz bezörgess!
Meséld néki el, hogy
ma Prágából jöttél,
hol Károly is harcolt,
s te őt láttad holtan.

ÁRMIN
Ha még így is tennék,
miért hinne nékem?

FERENC
Hiszékeny és bárgyú.
Ne aggódj, lesz bőven
bizonyság, oly első osztályú,
hogy nem lelni senkit,
ki néked ne hinne!

(Ármin távozik.)

Tiéd lesz a birtok,
Ferenc, s grófi címe!

A jó világ ma véget ér; ti semmi szolganépek,
kik énrám nem kellőképp tisztelve néztek!
De megtanulja mindahány, hogy rettegés az élet:
mától a háznak új gazdája van.
Henyélés meg naplopás megszűnnek mától,
de nincs evés, de nincs ivás; a körmötökre nézek!
S ki ellenemre szót emel, rátalálok bárhol,
reszkesse mérgemet, nagy bajban van!
Szívem irgalmatlan!
Szívem irgalmatlan!
Úgy van, úgy van, úgy van:
nagy bajban van!

HARMADIK JELENET

Hálószoba a kastélyban.
Az öreg Moor egy karszékben alszik. Amália közeledik hozzá csendesen, majd az aggastyánt szemlélve megáll.

AMÁLIA
Szeretett, kedves gyámom,
megfáradt arcod olyan szép, mint egy szentkép!
Ó, bárcsak álmod nyugalmat adna!
A bánat öreg szíved ne bántsa; rá béke szálljon!
Károlyt elűzted tőlem, elvetted párom,
kit nékem szánt az élet;
mégse’ tudnálak váddal illetni téged.

Tekintetén a fénysugár,
egy angyal égi, fénylő arca;
reám a menny szent élve várt,
ha csókolt égő ajka!
Karjába zárva elragadta
szívem forró mámor,
együtt dobogtak szíveink
a bútól, bajtól távol.
Lélek és a lélek akkor eggyé vált
lángolva, fölhevülten;
a föld az éggel összeforrt
izzó, szerelmes tűzben.
Ah!
E földön nem érzett senki még
ehhez hasonló mámort!
Mennybéli édes álomkép,
örökre véged már!
Nem látlak már
soha talán, soha talán, nem, nem…
Mennybéli édes álomkép,
nem látlak többé már.
Mennybéli édes álomkép,
nem látlak többé már
soha talán.
Mennybéli édes álomkép,
nem látlak többé már.
Ó, jaj, soha talán!
Ó, jaj, nem látlak többé!
Ah! Nem látlak már soha!

MIKSA
(álmában)
Jó Károly!

AMÁLIA
Csak álom.

MIKSA
Úgy fáj, hogy szenvedni látlak!

AMÁLIA
Atyám, csak álmot láttál!
Ébredj fel, máris messze száll!

MIKSA
(még mindig álmodva)
Ferenc, kérlek, álmaimból ne űzd el!

AMÁLIA
Nézz rám, apácskám! Unokahúgod látod.

MIKSA
(kinyitja szemeit)
Te vagy? Károlyunkat láttam… álmodtam véle.
Te tisztalelkű gyermek,
a boldogságot megtagadtam tőled!
Kérlek, ne átkozz!

AMÁLIA
Méghogy téged?!  Nem értlek.

MIKSA
Meg kell halnom, tetőled távol,
drága Károly; ki tudja, merre, hol vagy?!
Ő tesz sírba, ki meg se gyászol,
ő, ki örvend, ha sírom eltakar.
Könnyek járnak egy haldoklónak,
ámde értem könnyeket ugyan ki hullat majd?

AMÁLIA
Ó, bár elhagyhatnám én is
ezt a gyászos földi létet!
Nem nyújt semmit már az élet,
minden boldog vágy meghalt!
Károly, majd a túlvilágon

minket vár egy boldog part!
Minket vár egy boldog part,
egy boldog part, egy boldog part!
MIKSA
Könnyeket rám ki hullat majd,
ki hullat majd?
Könnyeket rám ki hullat majd?

AMÁLIA
Károly, majd a túlvilágon
vár reánk egy boldog part.
Károly, majd a túlvilágon
a túlvilágon vár reánk egy boldog part.
Károly, majd a túlvilágon
minket vár csak, a túlvilágon
minket vár egy boldog part.
Egy boldog part!
Egy boldog part!
Minket vár egy boldog part.
Egy boldog part!
MIKSA
Jár a könny egy haldoklónak,
ám értem ki hullat majd,
ki hullat majd?
Bár könnyek járnak egy haldoklónak,
ám, ki hullat értem majd?
Jár a könny a haldoklónak,
könnyek járnak a haldoklónak,
ám ki hullat értem majd,
egy könnyet majd?
Ám értem ki hullat könnyet majd?
Ki sirat majd?

(Belép Ferenc az álruhás Árminnal.)

FERENC
Rossz hírrel érkezve vár rád egy hírnök.
Kívánod látni?

MIKSA
(Árminhoz)
Ó, mondd már, ki küldött?

ÁRMIN
A Károly úrfi. A hírt róla hoztam.

AMÁLIA
Mi hírt?!

MIKSA
Mondd, él-e?!

ÁRMIN
A bajtársa voltam.
Szívvel fogadta a császári tábor:
így lelt hazára a koldus, a vándor.

AMÁLIA
Fájdalom!

ÁRMIN
Nagy bátran csatázott, míg bírta,
aztán leroskadt sebektől borítva..

FERENC
(Árminnak)
Hallgass, te gyilkos!

(Az öreg Moor int, hogy folytassa.)

ÁRMIN
...és haldokolva mondta:
“Vidd ezt a kardot a kőszívű aggnak,
 s beszéld el, a gyermek, kit elküldött zordul,
 egy véres csatában remény nélkül pusztul!”

MIKSA
(Kétségbeesetten)
Ó, jaj neked, ősz fejem, Isten is átkoz!

ÁRMIN
“De szóljon a végső szavam most a lányhoz!”

AMÁLIA
Jaj, így kell-e élnem, őt gyászolva, sírva?

FERENC
Lássad, néked bátyám a vérével írta:
“Halálom esküd ne mély gyászra váltsa,
 légy jó öcsémnek egy életre társa!”

AMÁLIA
Nem szerettél! Ezt kérni tőlem?

MIKSA
(magához)
Jaj, mit csináltam?! A vérem megöltem!
AMÁLIA
Ezt kérni tőlem? Ezt kérni tőlem?
FERENC
Egy életre társa! Egy életre társa!
ÁRMIN
Ezt mondta nékem a végső szavával.

AMÁLIA
Nem szerettél! Ezt kérni tőlem!
Tőlem! Tőlem!

MIKSA
Sújtson le Istennek mennyköve
bűnös fejemre végre!
(Ferencre veti magát.)
Ám te, ki bűnre bíztatál,
mely felkiált az égre,
add vissza őt, a gyermekem,
add vissza nékem a gyermekem,
meggyilkolt jó fiam!

AMÁLIA
Békülj meg édes, jó atyám!
Az Isten magához hívta.
Hírnév, mi nékünk fájdalom;
vigasztalódjunk bízva:
ott látjuk őt majd boldogan,
hol csend és béke van.

MIKSA
Ám te, ki rút bűnre bíztatál,
mely felkiáltott az égre…
FERENC
Sátán, tenéked hála jár!
A bánat, a harag tépjék!

AMÁLIA
Békülj meg, kérlek,
békülj meg, jó atyám!
Az Isten magához hívta,
ott látjuk őt majd,
ott látjuk majd, ott, hol béke,
hol béke van.
ÁRMIN
Jaj, rémes önvád szaggatja keblemet,
hogy gazdám szenvedni látom!
A gazdám sírni látom!
FERENC
A szörnyű kín, megkésett önvád,
a harag tépjék!
Rémséges bánat tépje szívét!
MIKSA
Add vissza gyermekem,
add vissza gyermekem,
add vissza meggyilkolt, jó fiam!

FERENC
Neked érte hála jár!
A bánat, a fájdalom

tépjék!
AMÁLIA
Ott látjuk újra, ott látjuk boldogan!
ÁRMIN
Míg élek furdal a lelkiismeret!

FERENC
Kétségbe esve átkozódj,
hadd árassza lelked el a

kétség!
AMÁLIA
Hol áldott béke,
hol égi béke van.
ÁRMIN
Míg élek furdal
a bűntudat, és bánom!

MIKSA
Ám te, ki bűnre
bíztattál engem,
add vissza nékem őt,
add vissza őt, meggyilkolt jó fiam!
FERENC
Szaggasson szét őrjítő kín, őrjítő kín,
őrjítő kín; nem bírod már
így túl soká, érted nem kár!
AMÁLIA
Majd csöndesül
nagy bánatod!
Ott látjuk majd, látjuk majd,
hol mindig béke, égi béke van.
ÁRMIN
Szívembe váj, mindjobban fáj,
gyötrő, vad lángolás!

FERENC
Kétségbe esve átkozódj,
hadd árassza lelked el a

kétség!
AMÁLIA
Hol áldott béke,
hol égi béke van.
ÁRMIN
Míg élek furdal
a bűntudat, és bánom!

MIKSA
Ám te, ki bűnre
bíztattál engem,
add vissza nékem őt,
add vissza őt, meggyilkolt jó fiam!
FERENC
Szaggasson szét őrjítő kín, őrjítő kín!
Nem bírod már
így soká, pusztulj el, érted nem kár!
AMÁLIA
Majd csöndesül
nagy bánatod!
Ott látjuk majd, látjuk majd,
hol mindig béke van.
ÁRMIN
Szívembe váj, mindjobban fáj,
gyötrő, vad lángolás!

MIKSA
Gyermekem, add te vissza nékem őt,
a holt fiam!
(Eszméletét veszti.)

AMÁLIA
Jaj, vége! Jaj, meghalt! Nem sírtok?!

FERENC
Vége?

(ujjongva)
Enyém a birtok!
AMÁLIA, ÁRMIN
Ah!


MÁSODIK FELVONÁS

1. kép

Sírkert a kastélykápolna mellett

Számos gótikus síremlék között egy újabb, melyre az öreg Moor neve van vésve.
Amália a sír előtt térdepel.

JELENET, KÓRUS és ÁRIA

AMÁLIA
(feláll)
Meggyalázzák emléked, ó, a latrok!
Elhagytam rút dáridójuk,
s elszöktem hozzád, könnyek közt, sírva;
a számomra már te nyújtasz csak vigaszt, lenn, a sírban.

KÓRUS
(bentről)
Ma tombold ki magad,
ne bámulj, te bolond,
szabad itt ma minden,
a tánc és a csók!
A sírból a halott
biz’ azt mondja neked,
mulass, míg lehet, lent
nem lesz arra mód!

AMÁLIA
Rémes!

KÓRUS
Mit ér már a holtnak,
ha mindenki zokog?
Örülj, hogy te jól vagy,
mi vígan legyünk!

AMÁLIA
Rémes!

KÓRUS
A sok földi jóból
kivedd most a részed!
S ha nincs már a borból,
szerelmeskedünk!

AMÁLIA
Mily ocsmány tivornya
atyádnak hűlő hamván!

KÓRUS
A végső ítélet
a gyengék malasztja.
Ha így szép az élet,
mit számít a vég?
Ma tombold ki magad,
ne bámulj, te bolond,
szabad itt ma minden,
a tánc és a csók!
Csak tombolj! Ne félj!
Csak tombolj! Ne félj!
Sok csók, sok bor vár rád!
Vad élvezet hajtson, a vágyad, a kéj!
A gáttalan öröm, a mámor a cél!
A célunk a kéj, a végtől ne félj!
A kábulat vár,
Csak bor, csak csók, csak forró vágy!

AMÁLIA
Így célt nem érhetsz!
Pokollá tetted itt a sorsát,
a sírban örök békében szunnyad.
Nem! Soha nem hatolhat hangod
e szent, magasztos sírba!

(a sír felé)
Már megpihent a lelked
a fényes, a fényes mennybe szállva.
Károllyal együtt leltek
vigasztalásra ott fenn.
De én itt reményvesztve sírok
e földön, ki elhagyott, ki árva.
Oly szívből irigylem a sírod,
hol én is nyugalmat találnék…
Irigylem nyugalmas sírod,
hisz’ ott volna már jó nekem!
A sírban, ott volna már csak jó nekem!
Ó, nyugtot adj, vágyom sírom, ott lenn!
Ó! Nyugtot adj már!
Nyugalmat adj énnekem, Istenem!

(Ármin jön zaklatottan)

ÁRMIN
Ó, kisasszony!

AMÁLIA
Mit kívánsz?

ÁRMIN
Meg kell bocsásson! Vétkeztem én…

AMÁLIA
Menj innen!

ÁRMIN
De értse meg!

AMÁLIA
Távozz rögtön!

ÁRMIN
A Károly úrfi... él még!

AMÁLIA
Mit mondasz?

ÁRMIN
A valót.
Él Károly úrfi, és él még a gróf úr…
(Elszalad.)

AMÁLIA
Egy szóra még! Nagy Isten!
(Pillanatnyi csodálkozás után.)

Károly él még, azt mondta nékem!
Szava akár az égi balzsam!
Hallja Isten a könyörgésem,
végre megszán és vigasztal.
Károly él még! A földön, az égen
Zengjen át e boldog dallam!
Végre eltűnt a gyász az éjben,
és betölti e boldog dal!
Égbe szárnyal e boldog dal!
Égbe szárnyal e boldog dal, e szerelmes dal!

JELENET és KETTŐS

(Ferenc érkezik.)

FERENC
Mért bújsz el itt, a kertben,
mikor bent zeng a jókedv?

AMÁLIA
Mert szívem mélyén egész más hang zenélt.
És forró fohásszal a jó Istenhez szóltam
ez áldott sírnál.

FERENC
Most gyászbeszédet tartasz?
Nem sírhatsz folyton!
Szánalmas, gyászruhádat dobd le!
Oly szép vagy, mért nem látod,
mit felkínál az élet?

Imádlak, Amáliácska,
a tűz bennem vágyódva lángol!
Szíved legyen szívem társa,
uralkodásra te légy hát a párom!
Ki néked parancsolód, ki pártfogód,
lábadhoz térdel alantas szolgaként.
Parancsolódat ezennel lásd,
úgy mint szolgád, letérdel, letérdel eléd!

AMÁLIA
Ezt mondod nékem, vadállat?!
Te vesztébe küldted szerelmem!
Csak épp sírba tettük atyádat,
s ágyadba vinnél engem?!
Bárhogy is várod, átkozott
célhoz nem érsz soha!

FERENC
Jöjj, légy a szívem társa,
trónomra hívlak,
a párom te légy,
a párom légy, a párom légy!
AMÁLIA
Célhoz nem érsz soha!
Nem, nem, nem, nem leszek tiéd soha!

Bárhogy gyötör a vágyad, átkozott,
nem lesz tiéd, hiába vágyol rá, soha!
Nem lesz tied, bárhogy kívánod, nem lesz tiéd!
Hű párja nem lesz tiéd! Hű párja nem tiéd!
Fivéred hű párja nem lesz tiéd!
Hű párja nem tiéd!
Bárhogy is vágyod, nem tiéd!
FERENC
Ő, ki urad, urad, ő, ki gyámod volt,
lásd, ő, eléd letérdel, eléd, letérdel eléd!
Szolgád letérdel, letérdel, letérdel eléd,
szolgád letérdel eléd, letérdel eléd!
Szolgád letérdel, letérdel eléd!
Szolgád letérdel eléd, szolgád letérdel eléd.

Letérdel lábad elé!
AMÁLIA
Ne számíts rá!

FERENC
Letérdel szolgád!
AMÁLIA
Ah!

FERENC
Szolgád térdel eléd!

AMÁLIA
Ah! Nem lesz tiéd, ne várd!
FERENC
Ah!
Előtted lásd, térden áll!

FERENC
Megtanítom én a szépszót!
Csúnya vége lesz e gőgnek!
Sírva kérsz majd...

AMÁLIA
Az élet boldog
lesz, te zsarnok, messze tőled!

FERENC
Azt ne képzeld! Ne álmodj róla!
El nem mégy; szolgasorban tartlak fogva!

AMÁLIA
Ah!

FERENC
Házi szajha! Megtörlek téged,
sáros lábam kapcarongya!
Szenvedés lesz majd az élet…
(Amáliát magához akarja rántani.)

AMÁLIA
Kérlek, megbocsáss, ha
rosszat szóltam volna!
(Úgy tesz, mintha meg akarná ölelni a férfit, majd elragadja tőrét.)

Te bűnöző, csak hátrább,
vagy szóm valóra váltom,
s a tört szívedbe mártom,
ne kísérts, vigyázz!
Legyőzlek, abban bízom,
hisz’ oldalamra hívom
atyád bolygó árnyát,
kit ajkad gyaláz.

FERENC
Na várj, ócska szajha,
kihívtad a véget!
Kiontom a véred,
gyalázat terád!
Vagy jobb talán a kínzás,
a láncok és a korbács,
mert nincs bocsánat annak,
ki vélem, ki vélem szembeszáll!

AMÁLIA
Te aljas, csak hátrább!

FERENC
Na várj, ócska szajha!
AMÁLIA
Ne mozdulj!

FERENC
Az Isten se véd, nem védhet meg!

AMÁLIA
Te bűnöző, csak hátrább,
vagy szóm valóra váltom,
s a tört szívedbe mártom,

ne kísérts, vigyázz!
FERENC
Te céda, megállj!

Legyőzlek, abban bízom,
hisz’ oldalamra hívom
atyád bolygó árnyát,
kit ajkad, kit ajkad meggyaláz.
A pártomra hívom, kit ajkad gyaláz!
A pártomra hívom, kit ajkad gyaláz!
Sértett árnya vár! Sértett árnya vár!
Atyádnak árnya vár!
FERENC
De vár reád a szégyen,
nincs védelme többé,
jaj lesz annak, ki vélem szembeszáll!
Nincs mentsége annak, ki vélem dacol!
Nincs mentsége annak, ki vélem dacol,
vélem szembeszáll, vélem szembeszáll,
annak, ki vélem szembeszáll!


2. kép

Erdő Csehországban.
A fák között a távolban Prága városa látszik.

JELENET és KÓRUS

HARAMIÁK
I. CSOPORT
Álló nap fekszünk.
Csöppet már unjuk.

II. CSOPORT
Nem tudtok róla?

I.CSOPORT
Mit kell, hogy tudjunk?

II.CSOPORT
Elkapták Rollát.

I.CSOPORT
Na és, mi lesz most?

II.CSOPORT
Fölhúzzák rögtön, az egyszer biztos.

I.CSOPORT
Mit mond a főnök?

II.CSOPORT
Megesküdött:
elpusztul Prága, s megmenti őt.

I.CSOPORT
Hát, ha azt mondta, az úgy is lesz.
Jaj neked Prága!

II.CSOPORT
Mit számít ez?
Lényeg, hogy Rollát elfogni kár volt...
(A fák között távoli tűz fénye világlik.)
Nézzétek, ott lenn! Rettentő lángok!

I.CSOPORT
Lángol a város. Mit néztek rajta?
Ha egyszer mondta, a főnök tartja.

MIND
A város lángol, mi lesz még itt?

(A távolból kiáltozás hallatszik.)

ASSZONYOK
(Távolról)
A föld is reszket!

HARAMIÁK
Mi lesz, mi lesz ma itt?

ASSZONYOK
A fény eltűnt mind!
Segíts meg, Isten!
Ne hagyj elvesznem!
A végítélet órája eljött.

HARAMIÁK
Ez jár nekik! Ez jár nekik!
Ez jár nekik! Ez jár nekik!

Számukra eljött a végítélet!

A perc most eljött,
a végítélet.
A perc most eljött,
ez itt a végóra.
ASSZONYOK
Jóságos, nagy Isten!
Jóságos, nagy Isten!
Jóságos Isten!
Jóságos Isten!

(Roller jön haramiák kíséretében.)

HARAMIÁK
Vinné az ördög!
Kit látok ottan?
Lám, mintha Roller...!
Az ördögbe! Úgy van!
Ily nagy sietve honnan, barátom?

ROLLER
(Levegő után kapkodva)
Honnan?
Épp a szomszédban kéne lógnom…
Úgy ég a torkom! Adj végre sört!

HARAMIÁK
Mondd el, mi történt!

ROLLER
Mondják el ők.

ÚJONNAN ÉRKEZETT CSOPORT
Nyüzsög a városlakók kicsije-nagyja;
szalad a térre a nagy eseményt látni,
mi meg a házakra csóvákat dobva
odakiáltunk, hogy: “Tűz van! Vigyázni!”
Nagyokat robban a helyőrség tornya.
Pokoli füst van, hogy senki se lát ki;
mire a főnök befejezi dolgunk:
leveszi róla hamar a hurkot, s kereket oldunk.

TÖBBIEK
Éljen a főnök, ki bátor és merész!
Nála a fürge ész, s a kéz a tettre kész!
Nem akad soha,
nem akad nála keményebb legény.
Nem akad soha,
nem akad nála keményebb legény.
Sokáig éljen ő a legnagyobb, a legdicsőbb vezér!    

ROLLER
Már a pokolban sülnék, ha otthagy...
(Károly lép be elmélázva.)

HARAMIÁK
Oly bús az arca. Majd’ összeroskad.
Mondsza főnök, mi újat csinálunk?!

KÁROLY
Jókor reggel tovább kell, hogy álljunk.

HARAMIÁK
(Távoznak az erdő felé.)
Éljen ő, a legnagyobb, a fővezér!
Éljen ő, a fővezér!
Éljen! Éljen!

RECITATIVO és ROMÁNC

KÁROLY
Ó, mi fenséges szép a naplemente!
Mily csodálatra méltó!
Így érhet véget egy hősi élet….
Csodállak, természet téged!
Büszke szépség és nagyság!
S tevéled szemben
mily szörnyű vagyok én!
Lám, boldog minden!
Csak nékem pokol hát ez a földi éden?!

Bűnben élek, reményt se látva,
banditákkal a bűnbe zárva.
Itt a földön megvetnek engem,
s nem bocsájthat az ég sem meg!
Kitaszítottak a földön,
s nem bocsájt az ég sem meg!
Ah! Édes mindenem, szép szerelmem
hozzád vágyik megfáradt, bűnös lelkem.
Szörnyű sorsom így jobban fáj csak
a kínom sokkal kegyetlenebb!
Kínom még kegyetlenebb!
Kínom még kegyetlenebb!

MÁSODIK FINÁLÉ

(A haramiák berontanak.)

HARAMIÁK
Körbevette a tábort az ellen!

KÁROLY
Halljam, hányan?!

HARAMIÁK
Ki tudja? Vagy ezren...!

KÁROLY
Cimborák, összekészülni nyomban!
Félni kár, úgyis ők félnek jobban!

MINDENKI
Pajtás, rajta, a kardot a kézbe!
Senki ne legyen tenálad bátrabb!
Szolgalelkű a csapat, ami támad,
gyülevész hada ne érjen célt!
Hogyha ránk tör a zsoldosok népe,
pénzért küzd, nem az önakaratából.
Útonállók szabad csapatából
rajtuk győzni csak egy is elég.
Egy elég, egy igazi bátor,
kit kiküld a haramiatábor.
Egy elég, s legyőzheti őket,
rajtuk győzni csak egy is elég.
Egy elég, egy igazi bátor,
kit kiküld a haramiatábor.
Egy elég, s legyőzheti őket,
rajtuk győzni csak egy is elég.
Úgy van! Úgy van!
Őket legyőzni csak egy is elég.
Úgy van! Úgy van!
Őket legyőzni csak egy is elég.
Csak egy is elég.
Csak egy is elég.
A zsoldos népen győzni
nékünk egy, csak egy is épp elég!
(Sietve távoznak.)

HARMADIK FELVONÁS

1. kép

Elhagyott hely az erdőben, nem messze a vártól.

JELENET és KETTŐS

AMÁLIA
Hála néked, Isten!
Ó, csakhogy végre elszöktem onnan!
Nem vette észre az a rémséges zsarnok...
És most mi vár rám?
Minden oly ismeretlen. Későre járhat...
Merre induljak el? Ösvényt se látok,
s már itt az éjjel! Tán az erdőnek vágok...
(Az erdőből kiabálás és nótázás hallatszik.)

HANGOK
(Haramiák)
A munkánk a rablás, a hazánk a vadon!
Mi itt ütjük unalmas időnket agyon.

AMÁLIA
Nagy Isten!

HANGOK
(Haramiák)
A munkánk a rablás, a hazánk a vadon!
Mi itt ütjük unalmas időnket agyon.

AMÁLIA
Mi ez?!

Ne engedj
rablók kezére jutni! Uram, védj meg!
(Károly tűnik fel.)
Egy ide tart!

KÁROLY
(Ráismer Amáliára.)
Kit látok?!

AMÁLIA
(Fel sem tekintve.)
Az égre kérem, ne bántson engem!

KÁROLY
Amália!

AMÁLIA
Ön tudja nevem?!

KÁROLY
Nézz reám!

AMÁLIA
(Föltekint.)
Irgalom!

KÁROLY
Már fel sem ismered e napszítta arcot?

AMÁLIA
Ismernem kéne?

KÁROLY
Károly.

AMÁLIA
Jóságos ég! Te itt vagy végre?!
(Károly karjaiba veti magát.)

Ó, Károly, végre kebleden!
KÁROLY
Amália, végre kebleden!

EGYÜTT
Mennyire vágytam erre!
A két kezed el sem engedem.
E szív szerelemmel telve
nem enged téged eltépni többé,
nem, soha, ne félj!
Míg élek nem szakíthat senki el!

AMÁLIA
(Kibontakozik a férfi öleléséből.)
Károly, Károly, el gyorsan! Veszélyes környék!
A banditákat hallom...

KÁROLY
Nem kell, hogy aggódj!
Ki bánthat, én ha védlek?
(Félre)
Ne tudja meg azt, hogy én is
e szörnyek között élek!

AMÁLIA
Ó, mondd, merre jártál,
hogy nem küldtél hírt sem!

KÁROLY
Ne kérdezz, ne kérdezz!
A múlt szörnyen fáj.

AMÁLIA
Mi úgy tudtuk rólad,
hogy már meghaltál régen.

KÁROLY
Ó, bár úgy is volna,
a sír zárna már!

AMÁLIA
Te szenvedtél, Károly?
Nehéz volt az élet?

KÁROLY
Ne érezzen szíved
ily szörnyű nagy kínt!

AMÁLIA
Hisz’ szenvedtem én is,
átsírván sok évet...

KÁROLY
Egy földre szállt angyal,
ki érettem sírt.

EGYÜTT
De eljő a vége
a bús szenvedésnek,
elillant a felhő
és a napfény süt ránk.
Megenyhül a bánat,
ölelkezve véled;
a sok gyászos emlék
már többet nem bánt.

AMÁLIA
Megenyhül a bánat, …

KÁROLY
Megenyhül a bánat, …

AMÁLIA
… ölelkezve véled.

KÁROLY
… ölelkezve véled.

A sok gyászos emlék
már többé nem fáj.
AMÁLIA
Átölelsz!

KÁROLY
Megenyhül a bánat, …

AMÁLIA
Megenyhül a bánat, …

KÁROLY
…ö lelkezve véled.

AMÁLIA
… ölelkezve véled.

A sok gyászos emlék
már többé nem fáj.
KÁROLY
Átölelsz!

EGYÜTT
A sok gyászos emlék
már többé nem fáj.
A sok gyász és bánat
már többet nem fáj,
nem fáj.

KÁROLY
Ámde mondd csak, mért jöttél te erre?!
Egymagad hogy’ kerültél e helyre?

AMÁLIA
Épp csak sírjába tettük atyádat...

KÁROLY
(Félre)
Így szegényt elkerülte a bánat.

AMÁLIA
Most a hitvány öcséd lett a gróf úr.
Ostromolt, s megzsarolt engem orvul.

KÁROLY
Ó, az aljas!

AMÁLIA
Ne adj néki soha!

KÁROLY
Senki másnak nem adnálak oda.
Jöjj most vélem!

AMÁLIA
Csak véled, míg élek!

Mindig véled!
KÁROLY
Nem engedlek téged.

AMÁLIA
Kigyúl, kigyúl ma fényesen
az égen a csillag,
s a fénye nékünk virrad:
enyém, enyém vagy már!
Virul, virul majd odafenn
nékünk az Isten kertje,
s mi elfeledjük benne,
mi egykor fájt, mi egykor fájt!

KÁROLY
Kigyúl, kigyúl majd, édesem
az égen a fényes a csillag,
ma végre újra bírlak:
enyém, enyém vagy már!
Virul, virul majd odafenn
nékünk az Isten kertje,
s mi elfeledjük benne,
mi egykor fájt.

AMÁLIA
Feledjük benne …

KÁROLY
… mi egykor fájt.

EGYÜTT
Kigyúl, kigyúl majd, édesem,
az égen a fényes a csillag,
ma végre újra bírlak:
enyém, enyém vagy már!
Virul, virul majd odafenn
nékünk az Isten kertje,
s mi elfeledjük benne,
mi egykor fájt, mi egykor fájt.
Mi egykor fájt, mi egykor fájt.
Mi egykor fájt, mi egykor fájt.
Többé nem fáj, többé nem fáj, nem fáj!

2. kép

Az erdő mélyén. A középen régi torony romjai emelkednek.
Éjszaka.
A haramiák elnyújtózva hevernek a földön.

HARAMIÁK KÓRUSA

HARAMIÁK
A munkánk a rablás, a hazánk a vadon,
mi itt ütjük unalmas időnket agyon.
Ma vígadj, ha lehet; mi jön, úgyse tudod,
maholnap a gigádra szorul a hurok!
Ma vígadj, ha lehet; mi jön, úgyse tudod,
maholnap a nyakad hurokba bedugod!
Mert ez ám a boldog élet, hej!
Megvan itt akármi kell.
Víg tanyánk nekünk e lombos ház
és a szikla bújtat el.
Hogyha pénz kell, akad mindig ember rá,
néha élő, de többször holt.
Nincs okunk panaszra, míg süt ránk
víg napunk, a csonka hold.
Ha kedved támad gyújtogatsz, vagy fosztogathatsz bárhol.
Kiállsz az útra egy kicsit, ha gyilkolászni vágyol.
Élvezet hallani, ha ifjú lányka sikolt.
Éccaka rátörünk, hogy azt se tudja, ki volt...
Ha eljő a halál, ha letelt az időd,
ne légy bús, hisz meghalni vidáman szabad;
de tisztára pucold a ruhád, a cipőd,
csinos légy, ha megállsz a bitófa alatt!
Utoljára pajtás a torkodba tölts még,
ne szomjan arasd le a munkád gyümölcsét!
Lara lara lara lara!
Hol ez véget ér vár reánk a jobb világ!
Lara lara lara lara!
Hol ez véget ér vár reánk a jobb világ!
Lara lara lara lara!

(Belép Károly. A haramiák talpra ugorva üdvözlik.)

HARMADIK FINÁLÉ

A bandanóta, főnök!

KÁROLY
Úgy-e későre járhat?

KÓRUS
Talán ha éjfél...

KÁROLY
Most jó éjt! Én őrködök.

KÓRUS
Lara, lara, lara...

(A haramiák lefekszenek és elalszanak.)

KÁROLY
Hazudtam néked, Amáliám...
Tiédnek gondolsz, míg élünk,
de Károly nem lesz soha többé tiéd.
(A csapatot nézve)
Alhatnak ők is, kőszívű latrok,
csak én, csak én nem!
Az élet... éjsötét, súlyos rejtély.
Halál, vagy élet? Semmi, vagy másvilág?
Nincs erre válasz... örök nagy rejtelem.
(Övéből előhúzza a pisztolyát.)
Ez ócska fegyver megmutatja nékem
a választ gyorsan!
Rajta hát!
(Megtölti a pisztolyt.)
Pusztán a gyávaságom sarkall,
mert élni jobban félek.
Nem! Nem!
(Elhajítja a fegyvert.)
Nem bánom mégsem!
Szenvedni vágyom, íme: győz büszkeségem!

ÁRMIN
(Belép)
Néma éj szállt a tájra... Jöjjön a rácshoz,
kérem, ha él még szörnyű sírja mélyén!
A vacsoráját hoztam.
(A torony rácsához közeledik.)

KÁROLY
(Mit hallok?!)

MIKSA
(Hangja a torony mélyéről.)
Jó Ármin, te vagy?

ÁRMIN
Én hoztam, az ételt...

MIKSA
Kegyetlen éhség mardossa gyomrom.

ÁRMIN
Ég áldja!
Húzódjon szépen vissza! Hogy szólni merjek,
az nékem meg van tiltva...
(Indul.)
Kegyetlen gyermek!

KÁROLY
(Elállja Ármin útját.)
Ne mozdulj!

ÁRMIN
Nagy ég! Elfogtak!

KÁROLY
Ki vagy?

ÁRMIN
Ne bántson engem!
Csupán bűnös lelkű szolga...

MIKSA
Kivel beszélsz te ott kinn?!

KÁROLY
Kit rejt e vén rom tornya?!
(A rácshoz indul, Ármin megpróbálja megállítani.)

ÁRMIN
Uram...!

KÁROLY
El innen, vagy véged!
(Ármin elszalad. Károly felfeszíti a rácsot, bemegy, majd egy holtra soványodott öregemberrel tér vissza.)

MIKSA
Ki vagy, ki végre megment?

KÁROLY
Az égre! Apámnak hangja!
Kísértet vagy?! Mi bűnért
bolyongsz itt, te síri szellem?

MIKSA
Élő vagyok. A bánat lassan öl.

KÁROLY
Hisz eltemettek már...

MIKSA
El. Lásd, itt a sírom!

KÁROLY
Mi rémes gaztett!
Ki volt e bűnre képes?!
Mondd meg nevét!

MIKSA
Ferenc volt, a fiam.

KÁROLY
Ó, csúfság, gyalázat!

MIKSA
Szörnyű, mit tőlem hallasz.

KÁROLY
Ó, csúfság, gyalázat!

MIKSA
Jött egy férfi...Több hónapja ennek...
mondta: Károly fiam halni látta.
Összerogytam, – hogy halottnak hittek –
úgy lesújtott a váratlan gyász.
Végül aztán koporsóba tettek.
Észre térve nyöszörgök és zörgök...
így Ferencem felhajtja a leplet.
„Hát te?!“ – kiáltja – „Te még élni vágysz?!“
És a szörnyű koporsót lefödve
itt, e rémséges börtönbe hoztak.
„Rajta, dobjátok bátran a földre!
Úgyis vége!“ Ferenc így kiált.
Sírva kérleltem őt, itt ne hagyjon.
Meg se hallgatva szóm eltaszított;
s akkor láttam:... kezétől kell halnom...
kezétől kell meghalnom,
mely e sírba... e börtönbe zár!
A hálátlan gyermek kezétől kell halnom,
kezétől kell halnom,
mely e szörnyű, mely e rettentő börtönbe zárt!
A gyermekem börtönbe zárt!
(Elájul.)

KÁROLY
(Dermedten áll egy pillanatig, majd eszmélve elsüti fegyverét.)
Fel mindenki talpra!

HARAMIÁK
(Talpra szökkennek.)
Riasztasz? Mi végre?!

KÁROLY
(Az eszméletlen Miksára mutatva.)
Kit mellettem láttok lerogyva a porba,
e sírboltba fia bezáratta élve!
Apám itt e férfi!

HARAMIÁK
(Meglepetten)
Az ő apja volna?!

KÁROLY
Megtorlom! Megtorlom! Most hozzád kiáltok,
ki büntetsz a bűnért igazságos módon!
Te sújts rám, ha annak, kit büntetni vágyok
ma hajnalra kelve a vérét nem ontom!
S ti, hű banditáim; ma szent lesz a célunk:
a legfőbb igazság szolgálói lesztek.
Ne szégyellje senki, ha mind térdre hullunk;
a földig hajolva fölesküdni jertek,
hogy aztán mirajtunk keresztül lesújtson

az Isten haragja!
HARAMIÁK
(Letérdelnek.)
Vezess hát az úton!

KÁROLY
(Egyik kezét az elesett öregre téve)
Íme, esküszünk ez aggra:
az, ki hívem bosszút áll!

HARAMIÁK
Íme, esküszünk ez aggra:
az, ki híved bosszút áll!

KÁROLY
És az aljast megtaláljuk,
őt a templom óvja bár!

HARAMIÁK
És az aljast megtaláljuk,
őt a templom óvja bár!

KÁROLY
Ám öcsémet nehogy megöljed,
élve kérem!

HARAMIÁK
(Indulatosan felugranak.)
Ő tiéd!

KÁROLY
Élve kérem!

HARAMIÁK
Ő tiéd!
Senki meg nem óvhatja tőled,
bosszút állunk rút bűnéért!
Senki meg nem óvhatja tőled,
bosszút állunk a bűnért!
Az Isten haragja lesújt ma még!

KÁROLY
Ma bosszút állj!

HARAMIÁK
És a bűnös még ma tiéd!

KÁROLY
Ma bosszút állj!

HARAMIÁK
És a bűnös még ma tiéd!

KÁROLY
Öcsém, megállj,
rettentő bosszú vár!

HARAMIÁK
Rettentő bosszú vár!

KÁROLY
Az, ki hívem, bosszút áll!

HARAMIÁK
Ma rá lesújt az ég!
KÁROLY
A bosszú vár!
(Tülekedve kirohannak; Károly térdre hull atyja előtt.)

NEGYEDIK FELVONÁS

1. kép

Különféle szobák sora.
Ferenc feldúltan siet be.

FERENC ÁLMA

FERENC
(Riadtan)
Szörnyű álom! A holtak visszajárnak,
s mind rám kiált: “Félj, te gyilkos!”
Hahó!

ÁRMIN
(Több szolgával besiet.)
Parancsol?

FERENC
Mondd, mi volt itt e zaj?

ÁRMIN
Nem hallék semmit.

FERENC
Nem? Fuss, hívd el a papot!
Mondd, jöjjön nyomban!
(Az induló Ármin után szól.)
De mégse! Egy másik menjen!
(A szolgák távoznak.)

ÁRMIN
Gróf úr, ön reszket?

FERENC
Ugyan! Én? Mit képzelsz?!
(Megragadja Ármin karját.)
Te Ármin, mondd... feléled, ki meghalt,
vagy képtelenség, s álmodtam ezt?
Ó, mondd, hogy csak rémálmot láttam!

ÁRMIN
Gróf úr, ne féljen!
Oly szörnyen sápadt!

FERENC
Most jól figyelj!

ÁRMIN
Beszéljen!

FERENC
Mint oly sokszor végigmulatván az éjet
bebújtam az árnyékba pihenni vágyva,
de épp csak hogy elnyúltam, fölvert a lárma;
felnézek, s körben lángol a föld és az ég!
Elhamvadt a tűzben a világon minden,
csak üszök és pernye.... majd rettentő szózat:
“Ereszd föl a mélyből te föld mind a holtat!
Fölengedd, kit elzársz, te víz és te jég!”
S a látóhatárt mind belepték a holtak!
Magukkal ragadtak a sínai hegyre...
és ott álltak hárman sugárkörbe vonva...

ÁRMIN
A Biblia írja, hogy így jön a vég!

FERENC
Kezében az első egy írást szorított.
Kiáltott: “Jaj lesz annak, ki elhagyta hitét!”
Tükörrel kezében előlép a másik, és így szól:
“Aki álnok, ma megszégyenül.”
Utolsónak az szólt, ki mérleggel állott.
Mennydörgi: ”Elébem ma Ádámnak sarja!”
Legelsőnek rögtön az én nevem zengett
a felhőnek mélyiről, mely Sínára hullt.
És óráról órára ömlött a vétek,
egy serpenyő tellett a tengernyi bűnnel,
a másiknak alján a megváltó vére
nem engedte mégsem lesüllyedni ezt...
De feltűnt egy ember... sovány volt, törődött,
megőszült hajából kitépett egy szálat,
s a tálcára dobta, mely vétkekben fürdött;
és akkor már tudtam: ez csak ő lehet!
E percben a mérleg megreszketett nyögve,
s a vérrel telt tálca eltűnt túl a felhőn.
A mennyből e szózat dübörgött a földre:
“Gazember, a Krisztus nem érted szenvedett!
Hitvány gazember, ő nem teérted szenvedett!
Teérted a Krisztus nem szenvedett!”
(Ármin elszörnyedve távozik. Belép Mózer.)    

MÓZER
Miért hívatsz ily későn?
Hogy híven szokásodhoz gúnyt űzz a hitből?
Vagy végre rád tört a bűntudat?

FERENC
Bolondság!

MÓZER
Elárul sápadt arcod, lám,
te rettegsz!

FERENC
Mitől?

MÓZER
Elébe állni, ki égi bírád,
s te megtagadni merted.

FERENC
(Rettegve)
Ah!

MÓZER
Tőle félsz, ki számon kéri majd
sok undok vétked.

FERENC
Mit tehet ő?
Hogyha nem halhatatlan lelkem,
földühítem úgy, hogy összezúzza.
Rólam ennyit. S mely szörnyű vétkek
dühösítik fel őt?

MÓZER
Az első kettő: szülőt megölni, testvért megölni...

FERENC
(riadtan)
Hallgass! Szót se halljak erről!

MÓZER
Föl se foghatja őket földi elme.

ÁRMIN
(Rémülten besiet)
A banditákat látták lovascsapattal
várunkra törni, gróf úr!

FERENC
Irány a templom! Mondjunk értem imát!

KÓRUS
Dől már a bástya!
Dől már a bástya!

FERENC
(Mózerhez)
Most oldj fel!

MÓZER
Csupán az Úr oldhat fel téged!

KÓRUS
A rablócsapat!

MÓZER
Íme, itt a végítélet!
Rajta, térden állva reszkess!

FERENC
Halljad, Isten, könyörgök néked:
esküszöm, először, s utoljára kérlek!

KÓRUS
A rablócsapat!

MÓZER
Poklok mélye nyel be téged,
nincs a bűnre irgalom!

FERENC
Most először, s esküszöm
utolszor kérlek!
Íme, most először,
s utoljára kérlek!

MÓZER
Félj, te bűnös!
FERENC
Könyörgök néked!

MÓZER
Nincs a bűnre irgalom!            
FERENC
Könyörgök néked!

MÓZER
Félj, te bűnös!

FERENC
Ah!

MÓZER
Félj, te bűnös!

FERENC
Ah!

MÓZER
Félj, te bűnös!

Esküszöm, hogy most először,
és utolszor kérlek!
MÓZER
Félj hát! Félj hát! Véged!
KÓRUS
Ledőlt már a bástya!

MÓZER
Félj hát! Félj hát!
Ó, félj! Bűnödre nincsen irgalom!
Reszkess, mert véged! Véged!
Félj, hát; bűnödre nincs irgalom!
FERENC
(dühödten fölkel)
Mit ér a szó, ha sújt az ég?
De nem hagyom!Úgy van.
Itt van a vég, de nem hagyom!         
Itt van a vég, de nem hagyom!
De nem hagyom!
KÓRUS
Jaj nekünk! A rablók...!

Ledőlt a bástya, az útjuk tárva!

2. kép

Erdő,m int a III. felvonás első jelenetében

Pirkad.

Miksa egy kövön ül.

JELENET és KETTŐS

MIKSA
Ferencem, fiacskám!

KÁROLY
Mit? Veleérzel?

MIKSA
Értem Isten nem kezed által sújtja…
Így engem büntet.
Te légy irgalmas hozzám, Károlyomnak lelke!

KÁROLY
Ő megbocsátott.

MIKSA
Nem látom őt sem többé!

KÁROLY
Nem látod többé…

MIKSA
S én nyomorult még élek?

KÁROLY
(Talán most tudnám… Hogyha most kérném tőle…)
Jutalmam kérem, mert láncodat levettem.
Áldásod add rám, csak erre kérlek én.
(Letérdel.)

MIKSA
(Kezét Károly fejére emelve megáldja.)
Áldásom kísér. Az Isten óvja lépted,
bármerre jársz!

KÁROLY
Egy csókot! Csókolj meg, kérlek!

MIKSA
(Megcsókolja.)
Vedd e csókot, derék ismeretlen,
mely egy érző atyától ered;
s téged csókolva hadd higgye lelkem,
véled én most a fiamat csókolom meg!

KÁROLY
Édes csókod a szívemben érzem,
benne árad az atyai szeretet még!

MIKSA
Fiam csókoltam meg.

KÁROLY
S bárha nem lesz az üdvösség részem,
messzi fénye, messzi fénye megcsillant felém.

MIKSA
Téged csókolva lelkem …

KÁROLY
Bárha nem lesz a részem…

MIKSA
… higgye, jó fiamra leltem!

KÁROLY
Bár az üdvösség nem lesz már részem, …

MIKSA
Higgye ­­– csókolva – lelkem,
a fiamra leltem!
KÁROLY
Nem lesz részem,
a hajdan volt éden, …

… égi fénye megcsillan felém.
MIKSA
Terólad hadd higgye a lelkem,
a lelkem higgye el!

Higgye rólad,
hogy szeretsz és jó vagy!
KÁROLY
Nem lesz, érzem,
az üdvösség részem,

… égi fénye megcsillan felém!
Tűnő fény,
tűnő fénye megcsillan még felém.
Tűnő fény,
tűnő fénye megcsillan felém!
Ah!
Fénye megcsillan még
énfelém.
MIKSA
Te légy múló percig a gyermek,
hadd higgyem rólad el!
Rólad hadd higgyem el!
Rólad lelkem hadd higgye el!
Rólad hadd higgyem el!
Rólad lelkem hadd higgye most el!
Ah!
Lelkem hadd higgye el!
Higgyem el!


NAGYJELENET és HÁRMAS,
UTOLSÓ FINÁLÉ

(Egy csapat haramia közeledik Károlyhoz lehajtott fővel, lassan)

KÁROLY
(megrettenve)
Itt a banda!

HARAMIÁK
Sajna, főnök… rossz a hír…

KÁROLY
(rájuk sem pillantva)
Kik vagytok, hé?

HARAMIÁK
Elszelelt. Nyomát se látni.

KÁROLY
(Égre emeli kezeit.)
Hála néked, mérhetetlen jóság!

(Újabb haramiacsapat érkezik, Amáliát hozzák.)

HARAMIÁK
Ez aztán a fogás, a zsákmány a miénk!

AMÁLIA
(zilált hajjal)
Ne rángass, te galád! Ó, Károly, segíts!

MIKSA
Amália!

AMÁLIA
Te élsz még?!

KÁROLY
Elengedni tüstént!

AMÁLIA
(meglátja Károlyt, s nyakába veti magát)
Te védj meg, ne engedd!

KÁROLY
(próbálja lerázni)
Legyőz most a végzet!

AMÁLIA
(megdöbben)
Mi történt, szerelmem?

MIKSA
Szerelmed?

KÁROLY
El innen!
(A haramiákhoz)
Szedjétek le rólam! A vénembert öld meg!
És döfd át a lányt is… És engem… És magad!
Ó, bár egy se volna, ki életben marad!

HARAMIÁK
Megőrült?!

KÁROLY
(Miksához)
Fiadnak, kit átkod lesújtott,
e földön nyugalmat az Isten se nyújtott!
(kardot rántva a haramiákhoz)
S ti száz durva démon, kik bámultok engem,
azért küld a Sátán, hogy megrontsa lelkem!
(Amáliához)
Amália, tudd meg… (Miksához) S hogy ezt kell megérned,
atyám, végre halljad: ki megmentett téged,
hidegvérű gyilkos, e rablók vezére!

AMÁLIA, MIKSA, HARAMIÁK
(Mindnyájan megdöbbennek.)
Ó, hallgass! Ó hallgass!
Ránk támadt a balsors!
Ránk támadt a balsors!

HARAMIÁK
Miért kell beszélned? Ó, mért?

KÁROLY
(Hosszú szünet után, beletörődve)
A bűnös elbukott, betelt a sorsa,
ki Isten átkát fejére vonta.
Nem díszes nászsereg, nem ékes oltár,
csupán a hóhér vár, a vérpadon.

AMÁLIA
(a döbbenetből magához térve újra Károly ölelésébe burkolózik)
Angyal vagy ördög lehetsz, én azt nem bánom,
nem hagylak el soha, hű, szerelmes párom!
Én véled osztozom, egy lesz a sorsunk;
közös lesz már öröm és fájdalom.

KÁROLY
Vár rám
egy angyal, ki elnézi bűnöm!
MIKSA
Csupán az én bűnöm és senki másé!

AMÁLIA
Te drága!

KÁROLY
Te drága!

AMÁLIA, KÁROLY
Szerelmed ne tűnjön!
Hadd múljanak századok, hadd fusson az élet,
ah, e forró érzelem örökkön élni fog!
MIKSA
Nyomorba döntöttem egy szóval őt.
Hasadj ki föld mélye és nyelj el engem!
Te nyelj el!

HARAMIÁK
(Károlyhoz)
Állj meg, te szószegő! Más volt az esküd!

Nézd ezt a sok sebet, érted szereztük!
MIKSA
Pusztíts el, Istenem, sújts végre rám!

AMÁLIA
Ah!
KÁROLY
Így volt, igen!

HARAMIÁK
Hallottuk esküdet, már fel nem oldjuk,

Holtunkig összeköt bűn és a vér!
MIKSA
Sújts hát le, Istenem, már meg ne szánj!

KÁROLY
Ah!

Lehullik két szemem elöl a színes fátyol,
hiába álmodunk, a mennyország üdve oly távol!
AMÁLIA
Ha fel nem oldhatod a láncod semmiképpen.
Menekülj innen el, de tőröddel ontsad ki vérem!
MIKSA
Ne szánj engem, Istenem!

Engem ne szánj!

AMÁLIA
Ártatlan áldozat, ártatlan áldozat, gyalázat várna,
add hát szerelmed végzálogát!
KÁROLY
A menny oly távol, nem érhetjük el!
Üdvünk oly távol!
MIKSA
Engem ne szánj!
Sújtson le énrám az Isten!
Jaj, engem meg ne szánj, ne szánj!

HARAMIÁK
A sírig összefűz a vér!

KÁROLY
Lehullik két szemem elöl a színes fátyol.
AMÁLIA
Ha fel nem oldhatod a láncod semmiképpen, …
MIKSA
Hasadj ki alvilág!

HARAMIÁK
A sírig összefűz a vér!

KÁROLY
Hiába álmodunk, a mennyország üdve oly távol!
AMÁLIA
… menekülj innen el, de tőröddel ontsad ki vérem!
MIKSA
Fogadd be lelkem!

Engem ne szánj!

AMÁLIA
Ártatlan áldozat, gyalázat várna,
add hát szerelmed végzálogát!
KÁROLY
Vár rám a kárhozat, lehúz az örvény,
lám tárva a szája, már kitárult a mély!
MIKSA
Sújtson le énreám az Isten!
Jaj, engem meg ne szánj, ó, jaj, ne szánj!
HARAMIÁK
Eggyé kovácsolt a bűnös vér!
A sírig összefűz a vér, a bűnös vér!

MIKSA
Engem ne szánj!

HARAMIÁK
Nem hagyhatsz el!

MIKSA
Engem ne szánj!

HARAMIÁK
Nem hagyhatsz el!

KÁROLY
(A haramiacsapathoz)
Ti értem oly soká veszélyben éltetek,
kegyetlen ördögök, meglesz a béretek:
egy angyalt áldozok…
(Tőrével ledöfi Amáliát)

AMÁLIA:
Ah!

HARAMIÁK
(Körülveszik Amáliát.)
Megállj! Te őrült!

KÁROLY
El hát a bárd alá!
(távozik)
MIKSA
Jaj, meghalt a lány!
HARAMIÁK
Nincs már tovább!

VÉGE